Kerka-menti nagy kör
A túrát Őriszentpéterről és Nagyrákosról is elkezdhetjük, mindkét településen van vasútállomás, így könnyebben megközelíthetőek. Nagyrákosról dél felé Kerkakápolna irányában indulunk, és egy érintetlen vadonnak nem mondható telepített fenyvesben gyalogolunk szögegyenesen egy erdészeti úton, ami a telepítés ellenére nagyon hangulatos szakasz. Eltévedéstől nem kell tartani.
Kerkakápolna után átkelünk a Kerka-patak hídján, és rövidesen Magyarföldre érkezünk. A környék különlegessége, hogy a patak menti rétek és kaszálók milliónyi lepkének adnak otthont, talán itt a legnagyobb a lepkefauna az országban, tavasszal és nyáron hatalmas virágzó mezőkben gyönyörködhetünk. Magyarföld után az erdőben folytatjuk a túrát egy hosszú lapos gerincen követjük a sárga jelzést. Út közben több helyen is találkozunk az erdőbe benyúló szőlő ültetvényekkel, az út mentén pedig jó néhány borospince is megbújik. Változó állapotúak, vannak egészen szépen felújítottak is, vannak nagyon öreg düledező épületek.
Több kilométer megtétele után keresztezzük a Magyarszombatfa felé haladó műutat és utána egy kalandosabb rész következik. Egyrészt az ösvény jól össze lett járkálva munkagépekkel, így egy elég sáros, kátyús, mély keréknyomokkal tűzdelt szakaszon kell átkelnünk, másrészt van egy erdei rét, ahol a gaz és a cserjék teljesen elnyelték az ösvényt, itt a rét peremény az erdőben kell körbe kerülni, míg meg nem találjuk a jelzést ismét a túloldalon.
Nem sokára érintjük a Dél-Dunántúli kéket, mellette pedig a Szent Vencel templom helyét, amire csak egy emléktábla és egy fából készült kopjafa emlékeztetnek. A középkori templom köveit a Kercaszomori templom építéséhez használták fel. Kercaszomoron átkelve a kék jelzést követjük egészen Őriszentpéterig, majd a zöld négyzet és a zöld sáv jelzéseken jutunk vissza Nagyrákosra, ha onnan indultunk.
Túraleírás
A túrát Őriszentpéterről és Nagyrákosról is elkezdhetjük, mindkét településen van vasútállomás, így könnyebben megközelíthetőek. Nagyrákosról dél felé Kerkakápolna irányában indulunk, és egy érintetlen vadonnak nem mondható telepített fenyvesben gyalogolunk szögegyenesen egy erdészeti úton, ami a telepítés ellenére nagyon hangulatos szakasz. Eltévedéstől nem kell tartani.
Kerkakápolna után átkelünk a Kerka-patak hídján, és rövidesen Magyarföldre érkezünk. A környék különlegessége, hogy a patak menti rétek és kaszálók milliónyi lepkének adnak otthont, talán itt a legnagyobb a lepkefauna az országban, tavasszal és nyáron hatalmas virágzó mezőkben gyönyörködhetünk. Magyarföld után az erdőben folytatjuk a túrát egy hosszú lapos gerincen követjük a sárga jelzést. Út közben több helyen is találkozunk az erdőbe benyúló szőlő ültetvényekkel, az út mentén pedig jó néhány borospince is megbújik. Változó állapotúak, vannak egészen szépen felújítottak is, vannak nagyon öreg düledező épületek.
Több kilométer megtétele után keresztezzük a Magyarszombatfa felé haladó műutat és utána egy kalandosabb rész következik. Egyrészt az ösvény jól össze lett járkálva munkagépekkel, így egy elég sáros, kátyús, mély keréknyomokkal tűzdelt szakaszon kell átkelnünk, másrészt van egy erdei rét, ahol a gaz és a cserjék teljesen elnyelték az ösvényt, itt a rét peremény az erdőben kell körbe kerülni, míg meg nem találjuk a jelzést ismét a túloldalon.
Nem sokára érintjük a Dél-Dunántúli kéket, mellette pedig a Szent Vencel templom helyét, amire csak egy emléktábla és egy fából készült kopjafa emlékeztetnek. A középkori templom köveit a Kercaszomori templom építéséhez használták fel. Kercaszomoron átkelve a kék jelzést követjük egészen Őriszentpéterig, majd a zöld négyzet és a zöld sáv jelzéseken jutunk vissza Nagyrákosra, ha onnan indultunk.