Bakonybél déli részén, a focipálya mellett elhaladva egy erdészeti úton érhető el a Borostyán-kúti-tó partján található Szent Gellért-Kápolna és a felette található kálvária. A kirándulást kezdhetjük a kálvária bejárásával, majd utána a tópartról induló piros kereszt jelzésen kapaszkodunk fel egy rövid emelkedőn a Csúcs-hegy oldalába. Utána síkban haladunk egy kilométert, míg el nem érjük a keresztben érkező zöld jelzést. Itt jobbra fordulunk a zöldön, és lassan ereszkedve a Gerence-Patak völgyébe egy pihenőhely mellett megtaláljuk a Bányász-forrást egy szép tisztás szélén. A forrás nem rendelkezik kifolyóval, a foglaláson belül kis, kútszerű mélyedésből szivárog a víz, ettől függetlenül iható a vize.
Rövid pihenő után a patakot követve megérkezünk a szurdokba. Maga a szurdok nem túl hosszú, összesen 450 méter, de óriási sziklafalak között, nagy köveket kerülgetve csobog a patak, és az ösvényen is sok helyen a kövek között, illetve tetején lehet tovább lépkedni.
Aki szeretne még egy kis kalandot belecsempészni a kirándulásba, az a szurdok felénél levő zöld kör jelzésen felfedezheti a szurdok déli peremén lévő Oltár-követ is, amelyről belátható az egész szurdok felülről. A kör jelzés eléggé el van kopva, és egy meredek sziklás hegyoldalon jutunk fel, de ide is érdemes a látvány kedvéért felmászni. Odafent megtalálhatjuk a Judit-forrást is, bár az nem biztos hogy iható. Az Oltár-kőtől normál ösvényen tudunk visszaereszkedni a szurdok másik végéhez.
A szurdokot elhagyva a zöld háromszögön tudunk visszasétálni a gerincre, majd a Csúcs-hegy érintésével a piros kereszt jelzésre fordulva tudunk visszasétálni a kiindulópontra. Út közben egy másik forrást is érintünk itt, de a kis fakunyhós felépítés egy kiszáradt forrást takar.
Bakonybél déli részén, a focipálya mellett elhaladva egy erdészeti úton érhető el a Borostyán-kúti-tó partján található Szent Gellért-Kápolna és a felette található kálvária. A kirándulást kezdhetjük a kálvária bejárásával, majd utána a tópartról induló piros kereszt jelzésen kapaszkodunk fel egy rövid emelkedőn a Csúcs-hegy oldalába. Utána síkban haladunk egy kilométert, míg el nem érjük a keresztben érkező zöld jelzést. Itt jobbra fordulunk a zöldön, és lassan ereszkedve a Gerence-Patak völgyébe egy pihenőhely mellett megtaláljuk a Bányász-forrást egy szép tisztás szélén. A forrás nem rendelkezik kifolyóval, a foglaláson belül kis, kútszerű mélyedésből szivárog a víz, ettől függetlenül iható a vize.
Rövid pihenő után a patakot követve megérkezünk a szurdokba. Maga a szurdok nem túl hosszú, összesen 450 méter, de óriási sziklafalak között, nagy köveket kerülgetve csobog a patak, és az ösvényen is sok helyen a kövek között, illetve tetején lehet tovább lépkedni.
Aki szeretne még egy kis kalandot belecsempészni a kirándulásba, az a szurdok felénél levő zöld kör jelzésen felfedezheti a szurdok déli peremén lévő Oltár-követ is, amelyről belátható az egész szurdok felülről. A kör jelzés eléggé el van kopva, és egy meredek sziklás hegyoldalon jutunk fel, de ide is érdemes a látvány kedvéért felmászni. Odafent megtalálhatjuk a Judit-forrást is, bár az nem biztos hogy iható. Az Oltár-kőtől normál ösvényen tudunk visszaereszkedni a szurdok másik végéhez.
A szurdokot elhagyva a zöld háromszögön tudunk visszasétálni a gerincre, majd a Csúcs-hegy érintésével a piros kereszt jelzésre fordulva tudunk visszasétálni a kiindulópontra. Út közben egy másik forrást is érintünk itt, de a kis fakunyhós felépítés egy kiszáradt forrást takar.