A Keleti-Bakony peremén fekvő Csór település határa igazi geológiai csemegéket rejt. A helyiek által csak „horgoknak” nevezett, meredek falú, száraz vízmosásos völgyek a hófehér dolomitsziklák és a karsztbokorerdők különleges, szinte mediterrán hangulatú világába csábítják a vándorokat. Mielőtt erre a túrára jössz, ellenőrizd a hajmáskéri katonai kiképző honlapján, hogy nincs-e hadgyakorlat, mert csak akkor látogatható.
BakonyEgyirányúKalandunkat Csór házai közül, a zöld sáv jelzést követve kezdjük meg, amely hamarosan felvezet a Szenes-horog vadregényes pereméhez. Ez a szakasz igazi térbeli játékot kínál: először a szurdok sziklás, magaslati szélén egyensúlyozva gyönyörködhetünk a szédítő letörésekben, majd egy óvatos lemenettel beereszkedünk a völgy mélyére. A szűk, katlanszerű hasadékot lentről is végigjárjuk, megtapasztalva a fölénk tornyosuló sziklafalak tekintélyt parancsoló közelségét. Hogy a térélmény teljes legyen, a szurdok végén ismét kiemelkedünk a magaslatra, és a túlsó peremvonalon visszatekintve búcsúzunk el ettől a formabontó természeti csodától.
A Szenes-horgot magunk mögött hagyva a táj egy rövid időre megszelídül: egy békés, öreg mandulás mellett visz az utunk, amely kora tavasszal, a rózsaszín virágzás idején nyújtja a legbájosabb látványt. Ez az átvezető ösvény kísér át minket a szomszédos Száraz-horogba.
Ebbe a hasadékba már rögtön a völgyfőnél beereszkedünk. A morzsalékos völgytalpon lépkedve egészen más perspektívából, lentről felfelé csodálhatjuk meg a vakítóan fehéren ragyogó, csipkézett dolomittornyokat, amelyeket az évezredes szél- és vízerózió formált ilyenné.
Miután a völgykatlan túlsó végén kikapaszkodunk a sziklák szorításából, a hazatéréshez a Gyöngyök útja (Via Margaritarum) sárga gyöngyszemmel jelzett zarándokútvonalát választjuk. Ez a békés, lankásabb dűlőút tökéletes levezetést biztosít, amíg kényelmes sétatempóban vissza nem érkezünk Csórra.